Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Termékek Menü

Frigg rokkája - avagy az időkapu bezárul

Mindig fájó érzés befejezni egy sorozatot, hiszen - hozzátok hasonlóan - én is kötődöm a szereplőkhöz és ahhoz a világhoz, amelyben élnek. Imádok köztük lenni, velük sírni és nevetni, küzdeni és megpihenni. Érdekel, miként alakul a sorsuk, kivel, mi történik aztán, hogy letettem a pennát. De a jó hír az, hogy Sonja, Alex, Einarr, Hakon és a többiek nem tűnnek el örökre... 

Mindig is rajongtam az időutazós történetekért. Az első, igencsak meghatározó élményt egy regény nyújtotta nekem, amely egy tini srácról szól, aki tudós apja időgépében rekedve a középkorba repül, és ott is ragad... A fiú ott döbben csak rá, hogy mekkora veszélybe került, de akkor már késő. Mutatom a könyvet, érdemes tini gyerekek kezébe adni! Thea Beckman: Keresztes hadjárat farmerban>>> 


Szóval, a téma mindig is ott volt bennem arra várva, hogy egy saját történetet, saját világot kanyarítsak köré, amely nem csak engem, de az olvasóimat is szórakoztat majd . :) 
Sonja karaktere közel áll a szívemhez. Talán, mert általa tudtam megírni olyan emlékeket és érzéseket, amiket én éltem meg, és amiket nem tudtam feldolgozni. (Azt mondják, minden író bolond egy kicsit - lehet, hogy ez innen ered? :) ) De a viccet félretéve: kislányként rajongtam a gitárokért. Mindkét nagybátyám, és később sok osztálytársam gitározott - tőlük tanultam az alapokat, majd olyannyira beleszerettem a gitározásba, hogy hamarosan ezt töltötte ki az életem. Ezzel keltem, ezzel feküdtem, és még álmomban is csengő-bongó gitárhúrokat hallottam... 14 évesen kerek perec kijelentettem: A gitárom a legjobb barátom... Ismerős? :) Sonja egyik visszatérő gondolata.


Tehát adott volt egy gitározni szerető lány, aki a kötet elején (vigyázz, Spoiler!) elveszíti a nagymamáját. Ebben a fejezetben a saját édesanyámról írtam. Nagyon nehéz volt, hiszen ő volt a napsütés, a nevetés és a fény az életemben. Mégis, valahol megnyugvást adott az, hogy megírtam a vele kapcsolatos legfájóbb emlékemet, és mielőtt tovább gondoltam volna a történetet, már ott is volt Alex, Sonja bátyja, hogy a húgával legyen a gyászban.
Talán tudjátok, talán nem, nekem is van egy bátyám, akit kicsiként bálványoztam. Hogy miért? Mert menő volt. :) Magas, izmos, irtó helyes, okos, vagány, nagypofájú, de a lelke mélyén aranyszívű, akárcsak a barátai, akikkel együtt nőttek fel. Minden barátnőm odavolt értük, és ha elmentünk egy szórakozóhelyre, a nők fürtökben lógtak rajtuk. Ismerős ez is? :)
Szóval, Alex és a banda ötlete mondhatni, magától kelt életre, hogy aztán a fiúk sok-sok galibába keveredve a középkorban kössenek ki. A középkor sosem volt kérdés, hiszen a fenti könyv elolvasása óta vágytam arra, hogy ilyen történeteket olvashassak. És ha már mások nem írtak hasonlót, hát megálmodtam egyet. Érdekes, hogy amikor a Frigg rokkája I. része kijött a nyomdából, akkor botlottam bele az Outlander című sorozatba a neten, ami egy csapásra szerelem lett. :)

Most azt kérdezhetnétek: miért pont Norvégia? És miért a vikingek? Nos, ezen sokat töprengtem. A skandináv tájak, az északi népek kultúrája, történelme, vallása, és a skandináv mitológia kiskorom óta mágnesként vonz. Ovis koromban a kedvenc mesekönyvem egy finn meséket tartalmazó kötet volt... Visszatérő álmom, hogy valamikor a 900-as években Norvégiában élek, és ismerem az ott élők dialektusát, a szokásaikat, a falvaikat, és otthonosan járok-kelek abban a világban. Több spirituális tanítóval is beszéltem ezekről az álmaimról, és mind azt mondták, meglehet, ezek karmikus álmok, és korábban talán valóban éltem ezekben a világokban. A válasz talán valahol itt keresendő.

Érdekes, hogy ennek ellenére nem jártam még Norvégiában. A szomszédban, Svédországban és Dániában azonban voltam, és ott el is kapott az az érzés, hogy valójában hazatértem. Minden ismerős volt, akár egy álomban. Éreztetek már így? 

Aztán jött Einarr Sigurdsson, a viking, akinek a sorsa akarva-akaratlanul is összefonódott a rockzenészekével, hogy aztán időkapun innen és túl velük vagy épp ellenük legyen... Einarr személyiségét nagyon tisztán láttam az első pillanattól kezdve. Talán azért, mert benne testesül meg minden olyan nemes tulajdonság, amitől egy férfi IGAZI FÉRFI lesz. Érdekesség, hogy Einarr úgy beszél, olyan szófordulatokat használ, mint Zsolti (a mindjártférjem :) ), noha a könyvet 2 évvel azelőtt írtam, minthogy őt megismertem volna. Einarr küllemét egy kanadai modell, Josh Mario John inspirálta, aki simán beilleszkedhetne a középkori viking világba. :)


Aztán peregtek az események a viking időkben, ezért minden létező könyvet elolvastam erről a korról, hogy minden apró részlet tökéletesen stimmeljen: hogy épülnek a viking házak, milyen az ablakuk, a fűtésük, miként faragják a bejárati ajtó gerendáit, hogy helyezkednek el a házak a falvakban, miként védik őket, milyen rend szerint élnek. Lebilincselő és elgondolkodtató volt mindez, egy valóságos időutazás!

Mivel középiskolás korom óta foglalkoztat ez a téma, rengetek skandináv kultúrával foglalkozó könyvem volt, de tovább gyűjtöttem: tudni akartam, melyik hónapban, milyen zöldségek és gyümölcsök kerültek a viking családok asztalaira. Milyen edényekben sütöttek, milyen ruhákat varrtak, milyen fekhelyük, fegyverzetük, hajóik voltak? 

Persze, eközben a regény esemény-szálai szétváltak, összekuszálódtak, némelyek elhaltak, miközben újak születtek. Nem volt vázlatom, Frigg rokkája maga írta a történetét, olykor engem is meglepve a váratlan fordulatokkal. 

Néhány helyszín és csata valóságos volt... ahogy az akkor uralkodó király személye is, míg a többi a fantázia szüleménye, ahogy a háborúk és összecsapások, amelyeket az első kötet után Ti kértetek. Hogy véres lett? Ilyenek voltak a vikingek. 


A 4. kötetben szereplő Vreth nem kitalált, hanem nagyon is létező személy: a Finntroll énekese, Mathias Lillmåns, aki személyes kedvencem, így alakját beleszőttem a történetembe. Szerintem, ha egyszer eljutunk oda, hogy elmondhassam neki, bírni fogja. :)  


 

Aztán itt van a kötet címe: Frigg rokkája. Ez sem egy kitalált fantázianév, hanem az Orion csillagkép norvég neve. :) Szép, ugye? Persze, időbe telt, míg mindenki megszokta, hogy nem valami skandináv szövőszékről van szó, de ma már meglehet, éjszaka, ha tiszta idő van, néhányan felsandítotok az égre, hátha megvillan odafent Frigg rokkájának valamelyik csillaga... :)

 



Valójában még rengeteget tudnék mesélni Frigg rokkájáról, és ha szeretnétek, fogok is, csak kérlek, gyűjtsétek össze, és írjátok meg nekünk a kérdéseiteket! Addig pedig nézegessétek a sorozathoz összeszedett képgyűjteményemet >>>

Végül elárulok egy titkot... Frigg rokkája nem halványul el, csak készülődik... Nagyon nagy tervek vannak vele kapcsolatban alakulóban, de ezekről még konkrétan nem mesélhetek. A lényeg az, hogy a rockzenészek és a vikingek még visszatérnek!

U.i.: Imádtam ezt a sorozatot, és nem eresztettem el ezt a világot. A kötetek itt ücsörögnek a polcomon arra várva, hogy újra magába szippantsanak, én pedig tudom, ha bármikor visszatérek Synbe vagy Bergen városába, ott lesznek ők, akiket annyira megszerettem: a mai szlenggel beszélő kőkemény vikingjeim és a bolondos rockzenészek, akik amíg világ a világ, összetartanak - bármit is hozzon a végzet!